Dr. Kohán József

Bár megjelenése néha igen bizarr - emiatt a betegek szociális beilleszkedése nehéz - , fontos leszögezni, hogy nem fertőző. Leggyakrabban könyökök és a térdek, a hajas fejbőr és az ágyéktáj a típusos tünetek megjelenési helyei. Kerek vagy összefolyó, karéjos alakban kifejezetten éles széllel, bőrpírral, az elváltozások tetején vaskos, gyertyacsepp szerű hámlással mutatkozik, mely miatt a beteg korpázó hámlása néha szinte beteríti ruházatát, s körülötte a padlót is.
   
Ez utóbbi szárazságra utaló tünetek kivédésére bármilyen, zsírosabb testápoló használata ajánlott, persze speciális hámlasztó krémek alkalmazásával az eredmény tartósabb. A gyulladásos komponensek csökkentésére még ma is legjobban a szteroid tartalmú készítmények, a kátrányos kenőcsök a leghatásosabbak. (Megjegyzem, a kátrány rákkeltő hatása miatt nem szoktam ilyen készítményt felírni, javasolni betegeimnek.)

Emlékszem még fiatal klinikus koromra, amikor a betegség belső kezelésére kezdték bevezetni a retinoidokat, melyek az A-vitamin származékai, annak hatásait többszörösen felülmúlták e készítmények. Csakhogy igen drágák voltak, így Magyarországon kialakult egy sajátos protokoll: ún "toxikus" dózisban adtuk a betegeknek a gyógyszer helyett az A-vitamint, s hogy csökkenjen "mérgező" tulajdonsága, szintén "toxikus" adagban adtunk mellé E-vitamint. Ma már tudom, hogy ez sokkal ártalmatlanabb terápia volt, mint az A-vitaminsav, s hogy ezen vitaminok még lényegesen magasabb dózisban sem okoznak súlyos betegséget - ellentétben a számos mellékhatással rendelkező, ma is divatos kúrákkal.

Újabban pedig a D-vitamint használjuk a pikkelysömör kezelésében külsőleg. (Érdekes, hogy a D-vitamin molekulaszerkezete hasonlít a puhatestűek, férgek és rovarok vedlési hormonjára, az ecdysonra.) A D-vitamin szerepe a bőr esetében (is) a sejtoszlások koordinálása mellett azok összekötő kapcsainak az ún. "desmosomáknak" kalciumhoz kötött sejtösszetartó (így pl. a metasztázist gátló) hatásával is összefügghet. Egyre több ígéretes eredmény van a pszoriázis D-vitaminnal való gyógyítására belsőleg is, mely véleményem szerint az ún. "biológiai terápiák"-hoz képest is sokkal veszélytelenebb, természetesebb gyógymód.

A biológia terápia lényege, hogy a szervezet védekező mechanizmusába, az immunitásba szól bele, leginkább a gyulladásokban is jelentkező, de a daganatok elpusztításában még fontosabb anyag, a TNF -alfa (tumor nekrózis faktor) gátlásával igen gyors, látványos javulás érhető el. Sajnos, a daganatkockázat fokozásával jár természetesen a kezelés, hiszen a rák elleni védekezést is bénítja.

A biológiai terápia szerei így készülnek:
 

A klasszikus hámlasztó szerek közül a szalicil továbbra is fontos alkotórésze készítményeinknek, érzékenység esetén tejsavval cseréljük le, de egyébként hatásukat fokozni tudjuk, ha mindkét komponenst használjuk. Emellett nagyon jó bőrpuhító a karbamid is, melyet egyéb kozmetikumokba is szívesen keverjük, mert jól puhítja a bőrt, s nincs allergizáló hatása, mint pl. a lanolinnak.

Percival Pott 1775-ben írta le, hogy a kéményseprők herezacskóján gyakran kialakuló rákot a koromban lévő kétrány okozza. Később Yamagiwa és Ichikawa  1918-ban kísérletükben kátrányt kentek nyulak bőrére, mely a megfelelő idő elteltével lokálisan tumor kialakulásához vezetett az állatoknál. Nem szoktam ezért ilyen kenőcsöket, hajsamponokat ajánlani betegeimnek.

A bőr állandó puhítása, zsírozása éppúgy segít a betegek tünetmentesen tartásában, ill. azok elmúlasztásában, mint belsőleg adott esszenciális zsírsavak, pl. a ligetszépe olaj, a szója-lecitin és az omega3 zsírsavakban gazdag táplálék kiegészítők.

A pikkelysömörös betegek mintegy 80 %-a kedvezően reagál a napfényre, amit főként tengerparti nyaralás kapcsán lehet jól kihasználni. A pszoriázis gyógykezelésében ezért évezredek óta szerepel a napoztatás, a tengeri fürdőzés, a "balneo-helioteápia". Az egyiptomiak, rómaiak, görögök egyaránt ismerték a helioterápiát (fényterápia) – a napsütéssel való kezelést -, Indiában pedig az ájurvédikus orvoslásban tartották fontosnak a színek csakrákra és energiaközpontokra gyakorolt pozitív hatását. A kínaiak is a különböző színekkel segítették egészségüket.

Legismertebb gyógyhely ebből a szempontból a Holt-tenger, melynek vize és iszapja olyan különleges, koncentrált só összetételű, hogy a szárító hatás helyett hidratálja a bőrt. Az innen származó gyógykozmetikumokkal, tengeri sóval akár otthon is kúrálhatjuk magunkat. A napot szoláriummmal lehet helyettesíteni, ám mivel az a rákkeltő sugarak spektrumában működik, az orvosi kezeléseknél is használt csöveket - remélhetőleg minél hamarabb - speciálisan "hangolt" LED-lámpákkal fogják helyettesíteni. Ezeknél a mesterséges fényforrásoknál a fény különböző hullámhosszait más-más kórképek kezelésére használják.

A pikkelysömör kezelésében mind az UVB-, mind az UVA-sugarak használatosak. Az ún. PUVA-kezeléseknél pedig a beteg még fényérzékenyítő növényi kivonatból készített 8-metoxipszoralent (8-MOP, Meladinine, Meladinina, Metoxalen, Oxsoralen, Oxsoralen-Ultra, Ultra MOP, Uvadex, Xanthotoxin, Methoxsalen stb.) tartalmazó tablettát is bevesz a fototerápia előtt.

A fénykezelések hatását azzal magyarázzák, hogy leblokkolják a bőrben lévő immunsejteket, ezáltal csökken a gyulladásos bőrreakció. Szerintem fontosabb a napsugárból származó UVB-sugarak D3-vitamin szintézist fokozó szerepe, ami más autoimmunbetegségek – és a TBC régen igen népszerű szanatóriumi napozós – gyógyításában is alkalmazható.

Sajnos, ma már jól ismert, hogy a PUVA-kezelések után néhány évvel megszaporodnak a betegek bőrén a különböző, rosszindulatú bőrdaganatok.

A betegséget régen a máj mérgeződésével magyarázták, s ennek megfelelő diétákat írtak elő a betegeknek. Az ilyen jellegű megszorítások sok esetben hatásosak, így én is javaslom a csípős, fűszeres, zsíros ételek, az alkohol kerülését. (érdekes, hogy az arab világban kevesebb is a pikkelysömörös beteg! étrend?) A hús (főleg sertéshús) kihagyása szintén eredményekkel kecsegtet.

Legújabb kutatások a lézerekkel folynak, a speciális hullámhosszon égetett bőrterületek hosszabb ideig tünetmentesek. A kezelés inkább kisebb felületek esetén jön szóba, és igen sokáig tart, de biztatóak az eredmények.