Dr. Kohán József

A bőr - és az emberi szervezet - gombás megbetegedéseit nagyon sokféle faj okozza. Az eddig ismert több százezer gombafaj közül mintegy 200-ról bizonyosodott be, hogy humán kórfolyamatok oka lehet. A kórokozók előidézhetnek bőr (dermato)-mycosisokat és systemás mycosisokat.
A dermatomycosisokat a gombák két nagy csoportja, a dermatophytonok és a sarjadzógombák adják. Előzőek a bőrt és a bőrfüggelékeket (hajszálakat, szőrzetet, körmöket) betegítik meg. Keratinbontó képességük igen nagy, ezért könnyen hatolnak a bőr vagy épp a köröm mélyebb szöveteibe. állatról emberre terjedés is előfordul.

A sarjadzógombák típusos opportunista kórokozók, az emberi szervezet gyakori, lappangó lakói: egészséges emberek nyálkahártyáin, béltraktusában is kimutathatók. Patogenné válásukhoz rendszerint hajlamosító tényezők jelenléte szükséges. Leggyakoribbak a cukorbetegség, a krónikus vashiány, a vérszegénység, hormonális eltérések, fogamzásgátlók szedése, elhúzódó antibiotikus vagy hormonkezelés, immundeficiens állapotok, műtétek, invazív terápiás beavatkozások, lokális hormonkivonatok hosszan tartó alkalmazása, valamint a terhesség. Uralkodó képviselőjük a Candida albicans, azonban a fajspektrum némi eltolódása látszik egyéb fajok irányába.

A penészek rendkívül heterogén csoport, amely a fonalakat képző, nem obligát patogén gombákat tartalmazza. Mivel környezetünk állandó lakói, kóroki szerepük bizonyítása a laboratórium diagnosztika egyik fontos feladata. Elvben bármely penészgomba okozhat bőrgombásodást, mégis viszonylag jól körülhatárolható azon gombák kőre, amelyek kóroki szerepe bizonyított.

A szervezet bizonyos természetes ellenállóképességgel rendelkezik a kórokozó gombákkal szemben. A hámszövet maga is rendelkezik gombaölő tulajdonsággal ("candida killing activity"), emellett fontos a bőrfelszín savi pH-ja és a bőr normál baktériumflórájának antagonista hatása. Mindemellett a humorális (ellenanyag termelő) és főleg a celluláris (sejtes) immunitás hivatott a belszervi terjedés megakadályozásában.    

A bőr- és nyálkahártya gombásodás létrejöttében a egyéni hajlamnak döntő jelentősége van. A bőrgombásodásra hajlamosító tényezők egy része a szervezet védekezőképességét általánosan gyengíti, egyes faktorok azonban kifejezetten a gombás fertőzések kialakulásában játszanak szerepet.

Külső tényezőként jelentkeznek a nedvesség, magas hőmérséklet, kemikáliák gyakori alkalmazása (túlzott higiénia!), mechanikai behatás (pl. cipő szorító hatása), bőrsérülés, égés, trauma. A belső tényezők közül elsősorban a humorálís és celluláris védekezőképesség zavarát, a hormonális betegségeket, keringési zavarokat és a hőreguláció zavarát kell kiemelni.

A klinikai tünetek körültekintő morfológiai elemzése mellett rendszerint elengedhetetlen az elváltozásból nyert kaparékból, váladékból natív vagy festett készítmény fénymikroszkópos vizsgálata, valamint a patogén gomba táptalajokon történő tenyésztése és fajig történő meghatározása. Ehhez kapcsolódóan elvégezhető az antimycoticus érzékenységi vizsgálat is. Fentiek alapján eldönthető, hogy sarjadzógombás vagy dermatophyton, esetleg egyéb fertőzésről van-e szó, mivel ez befolyást gyakorolhat a megfelelő antimycoticum kiválasztására.

A ritkábban alkalmazott diagnosztikus lehetőségek sorát a Wood-fénnyel történő vizsgálat, a szövettani elemzés, a gomba szerología és az intracutan allergológiai bőrpróbák bővítik.

Leggyakoribb tünetek a gombás betegségek esetén a viszketéssel járó, élesen kirajzolódó, hámló foltok jelentkezése, mely foltok szélén gennyes pattanások is előfordulnak. Jellegzetes a körmök sárgás elszíneződés, megvastagodása a fonalas gombák fertőzésekor, ha a szín sötétebbé válik, gyaníthatóan penészgombák is rész vesznek a folyamatban.
   
Igen gyakori a nyáron sűrűbben jelentkező "napgomba", a pityriasis versicolor, melynek kórokozóját ki lehet mutatni a hajas fejbőr korpájában is. Emiatt sok bőrgyógyász gondolja úgy, hogy talán oki szerepe lehet e malassezia furfur nevű parazitának, s ennek megfelelően a modern samponok zöme tartalmaz gombaölő anyagot is.    

Talán a csecsemők szájpenészével kellet volna kezdeni a felsorolást, melynek okozója a napjainkban egyre többet emlegetett candida albicans. A fertőzött szülőutakon kijutva az újszülött szinte azonnal megfertőződik vele, s tápcsatornájába jutva e (fakultatív?) kórokozó egész életünkben testünk hívatlan lakójává válik.

 Néhány napos babákon már mint "pelenka dermatítisz" meg is jelenik, később a kislányok hüvelyi felfertőzése is bekövetkezik, ezáltal kezdődik az egész előlről az új generáció születésekor.
   
A hajlamosító tényezők előbb felsorolt példáiból kiemelendő az antibiotikumok gombás betegségre prediszponáló szerepe. Eredetüket tekintve maguk is a gombák (penész- és sugárgombák) önvédelmi anyagai, így nem képtelenség a feltételezés, hogy túlzott használatuk előkészíti a talajt az emberi szövetek konkurencia nélküli elfoglalására.